Nagy volt a csönd. szorosan feküdtünk egymás mellett a
sötétben. Álmodoztunk életről-halálról. Beszélgettünk, de csak halkan,
hogy senki meg ne hallja, hogy itt vagyunk.
Lágy foszfor és frissen metszett fa illat járta át az egész helyiséget. Sokan feküdtünk így szabályos rendben, egymásra pakolva, de mégis magányosan.
Vártunk a nagy pillanatra, hiszen úgy tartja a mondás, hogy mindenkinek van egy nagy pillanata.
*A novella megtalálható a szerző hamarosan megjelenő Pokolba tartó vonat című kötetében.
Lágy foszfor és frissen metszett fa illat járta át az egész helyiséget. Sokan feküdtünk így szabályos rendben, egymásra pakolva, de mégis magányosan.
Vártunk a nagy pillanatra, hiszen úgy tartja a mondás, hogy mindenkinek van egy nagy pillanata.
Majd hirtelen, szinte a semmiből egy erős bántó
fény hasított bele a biztonságot adó, megnyugtató sötétbe.
Megrázkódtunk, majd az egyik társamat kiemelték mellőlem. Ismét sötét
lett. Kívülről égő fa és dohány illata szűrődött be és izzó parázs
sercegése hallatszott.
Meghatódtam és mérhetetlenül büszke voltam a a társamra, hiszen neki… sikerült.
Illusztráció: Hegyi Gábor festményei - akril, vászon 40x30
CSB
*A novella megtalálható a szerző hamarosan megjelenő Pokolba tartó vonat című kötetében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése